Kedves Olvasóim,
muszáj veletek is megosztanom néhány apróságot az elmúlt hetekből, csak hogy egy kicsit Ti is értsétek, hogy milyen nehéz dolga van egy vizslának - főleg kettőnek :)
íme egy laza ebéd utáni szundítás Vitéz-módra:
míg ő alszik, én rendületlenül keresek, keresek, keresek, már csak azt nem tudom, hogy a betonon mi érdekeset találhatok....
és ha netán megunom a keresést, akkor ugrálok egyet a szalmabálákon
és persze néha úszni is kell, mert anélkül nem élet a vizslaélet (csak zárójelben jegyezném meg, hogy a kisebbik kétlábú szerint ezen a képen pont úgy nézek ki, mint egy gyagya UFO, de hát ő csak kétlábú, és nem tudhatja mi a jó, én meg ígyis-úgyis gyönyörű vagyok....)
hát így telnek a mi dolgos hétköznapjaink, néha szétrágunk egy-egy labdát-kosarat-csontot-kétlábút-szőnyeget-egymást, mert így kerek a VIZSLAVILÁG